Gondolom zarándoktársaim is lassan útra indulnak a reptér felé. Szent az az izgalom, ami bennem van. Újra végig járjuk, elmélkedjük, imádkozzuk azokat a helyeket, ahol Jézus sokat tanított, csodákat tett, élt. Mostani úton tudom, mit kell és mit nem kell elvárni egy ilyen úttól. Nem Jézus korába megyünk vissza, hanem egy országba, ami az elmúlt kétezer év alatt sok történelmi változáson ment keresztül. De Jézus itt élt, akinek a nevére megkeresztelkedtünk, akinek a nevében újra vesszük az eucharistiát. A hely, a tér, idő arányai válnak valósággá egy ilyen úton. A mai emberek, zsidók, palesztinok, vagy keresztények aki itt élnek kevéssé érzekelik a megszokásuk nyomán, hogy mi minden zajlott az emberi történelem részeként. Kezdve Ábráhámtól, Mózesen, át Jézusig, illetve az azóta is lézető keresztény, katolikus közösségig.
Itt fogjuk Jeruzsálemben ünnepelni, megélni II. János Pál boldoggá avatását, aki nagyon fontosnak tartotta, hogy Jézus születésének és életének helyeit meglátogassa. Imádkozzon a siratófalnál. Mi is megtesszük ezt érte, lelkileg vele együtt. De itt fogjuk átélni Sixtus főapát urunk benedikálását is, imádkozva érte és a zirci ciszterci közösséggel együtt.